Szociális kognitív elmélet
Bandura, A. · 1977
Más néven: SCT · Self-Efficacy Theory
A szociális kognitív elmélet, amelynek középpontjában az énhatékonyság fogalma áll, azt állítja, hogy az emberi működés a személyes tényezők (kogníció, affektus, biológia), a viselkedés és a környezeti hatások kölcsönös interakcióinak terméke (triadikus kölcsönös determinizmus). Az énhatékonyság, vagyis a hit abban, hogy az ember képes végrehajtani a konkrét kimenetelek eléréséhez szükséges viselkedéseket, az emberi cselekvőképesség központi mechanizmusa, amelyet négy forrás alakít: a sikerélmény, a helyettes tapasztalat, a verbális meggyőzés és a fiziológiai/érzelmi állapotok. A metaanalízisek következetesen azt mutatják, hogy az énhatékonyság erősen korrelál a teljesítménnyel (súlyozott r = .38 munkahelyi kontextusban), és a tanulmányi teljesítmény, valamint az egészségmagatartás-változás egyik legerősebb előrejelzője.
Az elmélet szerint az énhatékonyság, vagyis az a meggyőződés, hogy képesek vagyunk végrehajtani a meghatározott eredmények eléréséhez szükséges viselkedéseket, az emberi cselekvőképesség központi mechanizmusa. Az általános énhatékonyság a személyes kompetencia széles körű, tartós érzését tükrözi a különböző területeken.
- Forrás:
- Bandura, A. (1977). Self-efficacy: Toward a unifying theory of behavioral change. Psychological Review, 84(2), 191-215.
Töltsön ki egy erre az elméletre épülő validált tesztet
Ha egy konstruktumról olvas, megtudja, mi az. Egy validált mérőeszköz megmutatja, hol áll Ön rajta. Ingyenes, az eredmény percek alatt megvan.
Bizonyítékok egy pillantásra
- Empirikus alátámasztás
- Erős bizonyíték
- Replikáció
- Jól replikált
- Kultúraközi
- Többnyire univerzális
- Metaanalízisek
- 50 indexelve
Ezek az értékelések az elméletről megjelent szakirodalmat összegzik, nem az arra épülő egyes tesztek minőségét. Az alább felsorolt forrásokon alapuló szerkesztői megítélések, és a bizonyítékok gyarapodásával változnak.
Történeti háttér
Bandura 1977-ben a Psychological Review-ban megjelent "Self-efficacy: Toward a unifying theory of behavioral change" című cikkében vezette be az énhatékonyságot egységesítő konstruktumként, korábbi szociális tanuláselméletére és az 1960-as évek híres Bobo baba kísérleteire építve. A tágabb szociálkognitív elméletet 1986-ban fogalmazta meg formálisan a "Social Foundations of Thought and Action" című művében, amely túllépett a megfigyeléses tanuláson, és az emberi ágencia központi jellemzőiként magában foglalta az önszabályozást, az előrelátást és az önreflexiós képességeket. Bandura 1997-es "Self-Efficacy: The Exercise of Control" című könyve nyújtotta az énhatékonyság-elmélet legátfogóbb feldolgozását, két évtized klinikai, oktatási és szervezeti kutatásait összegezve.
Konstruktumok
Általános énhatékonyság
A broad and stable sense of personal competence to cope effectively with a variety of stressful or novel demands, rooted in Bandura's (1977, 1997) social cognitive theory. As operationalized by Schwarzer and Jerusalem (1995), generalized self-efficacy extends beyond task-specific beliefs to capture the optimistic self-belief that one can handle unforeseen challenges, recover from setbacks, and persist in the face of adversity across diverse life domains.
Mérőeszközök
- NOESIS Általános Énhatékonyság SkálaNOESIS2026
Erre az elméletre épülő tesztek
Gyakorlati alkalmazások
A klinikai pszichológiában az énhatékonysági beavatkozások központi szerepet töltenek be a fóbiák, a függőségből való felépülés és a krónikus betegségek kezelésére irányuló kognitív viselkedésterápiákban, ahol a sikerélmények kialakításával és a modellnyújtással erősítik a páciensek megküzdési képességeikbe vetett hitét. Az oktatásban az SCT a modellnyújtás, az irányított elsajátítás és az önszabályozott tanulási stratégiák révén formálja az oktatástervezést, növelve a tanulók énhatékonyságát és tanulmányi teljesítményét. Szervezetekben az SCT a képzési programok, a vezetőfejlesztés és a célkitűzési beavatkozások alapját adja; az Általános Énhatékonyság Skálát több mint 25 országban és 30 nyelven validálták kultúrák közötti felmérésre.
Hogyan mérjük
Az énhatékonyságot jellemzően területspecifikus skálákkal mérik (pl. tanulmányi énhatékonyság, egészségügyi énhatékonyság), nem pedig általános mérőeszközökkel, Bandura azon ajánlását követve, hogy az énhatékonysági hiedelmek feladatspecifikusak. A General Self-Efficacy Scale (Schwarzer & Jerusalem, 1995) a legszélesebb körben használt általános mérőeszköz, amelyet 25+ országban validáltak.
Kritikák és korlátok
Központi kritika, hogy az énhatékonysági elvárások és az eredményelvárások közötti különbségtétel nem mindig egyértelmű, ami fogalmi kétértelműséget teremt az elmélet alapvető konstruktumaiban. A kritikusok szerint az SCT szélessége és összetettsége (amely magában foglalja az énhatékonyságot, az eredményelvárásokat, az önszabályozást, a környezeti tényezőket és a triadikus kölcsönös determinizmust) megnehezíti a pontos operacionalizálást és egységes elméletként való tesztelését, miközben az empirikus kutatások többsége szűken csak az énhatékonyságra összpontosít. Egyes kutatók azt is megjegyzik, hogy az SCT alulértékelheti azokat a genetikai, neurobiológiai és strukturális/rendszerszintű akadályokat, amelyek a személyes hatékonysági hiedelmektől függetlenül korlátozzák a viselkedést, továbbá hogy számos alapozó vizsgálat csak rövid távú, nem pedig hosszú távú viselkedési hatásokat vizsgált.
Főbb publikációk
- Bandura, A.. (1977). Self-efficacy: Toward a unifying theory of behavioral change. 10.1037/0033-295X.84.2.191
- Bandura, A.. (1986). Social Foundations of Thought and Action: A Social Cognitive Theory.
- Bandura, A.. (1997). Self-Efficacy: The Exercise of Control.
- Bandura, A.. (2001). Social cognitive theory: An agentic perspective. 10.1146/annurev.psych.52.1.1
- Stajkovic, A. D. & Luthans, F.. (1998). Self-Efficacy and Work-Related Performance: A Meta-Analysis. 10.1037/0033-2909.124.2.240