Mire építi az identitását?

Nem, és szándékosan úgy készült, hogy ne is lehessen az. Nem nevez meg hitet, tanítást vagy gyakorlatot, és nem kérdezi, követ-e valamelyiket. Azt kérdezi, hogy személyiségének egy része olyan dolgokon nyugszik-e, amelyeket a helyzettől függetlenül igaznak tart. Ez illik egy mélyen vallásos emberre, és ugyanúgy illik valakire, akinek egyáltalán nincs vallása, de szilárd érzéke van ahhoz, mi a helyes, és ez a teszt szándékosan nem tudja megkülönböztetni a kettőt.

Mert az, hogy Önből mennyi nyugszik valamin, fokozat kérdése, és ezek többségére az őszinte válasz valahol a kettő között van. Az ötfokú skála kerekítésre kényszeríti. Egy gyakorlati megjegyzés: minden kérdésnél mozdítsa meg a csúszkát, akkor is, ha a válasza a középső érték, mert az érintetlen csúszkát a rendszer nem rögzíti válaszként.

Nincs ilyen, és a jelentés sem tesz úgy, mintha lenne. Aki egyetlen horgonyra koncentrál, az általában abban kiváló, de sebezhetőbb, ha az elvész. Aki ötre oszlik meg, azt nehezebb kibillenteni, de ritkán ér el ugyanakkora mélységet bármiben. Ez kompromisszum, nem rangsor.

Ezt két dolog okozhatja, és ezek különböznek. Az egyik a valóban könnyed eloszlás, ami valódi létezési mód, és rendkívül jól alkalmazkodik. A másik, hogy a tényleges horgonya nincs ezek között az öt között, és sok olyan van, amely nem szerepel itt. Az eredmény ebben az esetben is hasznos: megmutatta, hogy a válasz máshol keresendő.

Igen, és jobban változik, mint a legtöbb kvízeredmény. A horgonyok minden nagy esemény után elmozdulnak, de csendben is változnak: az a horgony, amely huszonöt évesen vitte Önt, negyvenévesen gyakran már nem az, amelyik viszi, és az emberek általában évekkel a csere után veszik észre, nem pedig akkor, amikor történik.

Hogy a két legerősebb horgonya együtt mit eredményez, mi történik egy Önéhez hasonló eloszlással, ha egy horgony kiesik, és milyen vakfolt jár az Ön sajátos alakzatával. A koncentrációnak és a szétterülésnek is megvan a maga vakfoltja, és ezek nem ugyanazok.