Változik-e a személyiség az élet során?
Igen, olyan irányban, amelyet a legtöbben megnyugtatónak találnak, és lassabban, mint ahogy az önsegítő irodalom ígéri. Mind a változásra, mind annak ütemére szokatlanul jó bizonyítékok állnak rendelkezésre.
A személyiség a felnőttkor során változik, mégpedig rendszerszerűen és előre jelezhető irányban. Ez a terület egyik legjobban megalapozott eredménye, és mindkét népszerű állásponttal ellentmond: azzal is, hogy a személyiség a korai felnőttkorra rögzül, és azzal is, hogy kellő motivációval gyökeresen átalakítható.
Az érési elv
A nagy longitudinális vizsgálatok és metaanalízisek egybehangzó mintázatot mutatnak nagyjából a húszas évektől a középkorig és azon túl:
- A lelkiismeretesség nő, a legmeredekebben a húszas és harmincas években.
- A barátságosság nő, fokozatosabban, és ez a későbbi életszakaszban is folytatódik.
- A neuroticizmus csökken, különösen a húszas és harmincas években.
- Az extraverzió vegyes eredményeket mutat: a társas dominancia aspektusa általában nő, míg a társas vitalitás aspektusa csökken.
- A nyitottság a fiatal felnőttkorban mérsékelten nő, majd a későbbi életszakaszban lassan csökken.
Roberts, Walton és Viechtbauer 92 longitudinális mintát feldolgozó metaanalízise igazolta ezt a mintázatot, és a későbbi kutatások is megerősítették. Az irány a kutatók által érettségnek nevezett állapot felé mutat: felelősségteljesebb, érzelmileg stabilabb, figyelmesebb működés felé. A legtöbb ember átlagosan egyre könnyebben kezelhető társsá válik.
A mintázat kultúrákon átívelően megjelenik, és ez az egyik érv amellett, hogy fejlődési jelenségről van szó, nem pusztán egy adott társadalom elvárásainak termékéről.
A stabilitás két fajtája
A személyiség két különböző értelemben lehet stabil, és ez a különbség a szakirodalom számos látszólagos ellentmondását megmagyarázza.
A rangsorstabilitás azt vizsgálja, hogy az emberek megőrzik-e egymáshoz viszonyított helyüket. Ha 30 évesen lelkiismeretesebb a kortársai többségénél, 50 évesen is lelkiismeretesebb lesz-e a legtöbbjüknél? Ez magas: az évtizedes időközökre vonatkozó korrelációk jellemzően 0,5 és 0,7 között mozognak, a rangsorstabilitás pedig az életkorral nő, és valahol 50 év után éri el a platóját.
Az átlagszintű változás azt vizsgálja, hogy a teljes populáció elmozdul-e. Az érési elv itt érvényesül. Mindenki lelkiismeretesebbé válhat úgy, hogy a relatív sorrend közben változatlan marad.
A kettő egyszerre igaz, ezért "a személyiség stabil" és "a személyiség változik" egyaránt helytálló állítás, csak különböző mennyiségekre vonatkoznak.
Mi mozdítja el
Maga az életkor, a fent leírt érési mintázaton keresztül.
Az életszerepek. A tartós munkavállalás, egy komoly párkapcsolat vagy a szülővé válás a lelkiismeretesség és az érzelmi stabilitás növekedésével jár együtt. A társas befektetés elmélete szerint a szerepek elvárásai alakítják a viselkedést, a tartós viselkedésváltozás pedig idővel a vonásokban is megjelenik.
A terápia. Roberts és munkatársai klinikai vizsgálatokat feldolgozó 2017-es metaanalízise jelentős vonásváltozást talált, különösen a neuroticizmus csökkenését; a hatások heteken belül megjelentek, és az utánkövetéskor nagyrészt megmaradtak. Ez a terület egyik legfigyelemreméltóbb eredménye: a vonások beavatkozás hatására jobban elmozdulnak, mint ahogyan azt a vonásalapú megközelítés sugallja.
A tudatos erőfeszítés, mérsékelten. Az akaratlagos változásról szóló vizsgálatok szerint aki meg akar változtatni egy vonást, el is tudja mozdítani, feltéve, hogy az erőfeszítést konkrét viselkedésekre irányítja, nem pedig a vonásra mint absztrakcióra. Az extravertáltabbá válás puszta vágya keveset ér; konkrét társas viselkedések melletti elköteleződés többet.
A tempó
A természetes változás hatásméretei egy évtized alatt közepesek. A terápia hatásai gyorsabban jelentkeznek, de a neuroticizmus esetében a legnagyobbak, máshol kisebbek. A szakirodalomban semmi sem támasztja alá a hetek alatti átalakulást.
Ennek gyakorlati következménye van mindenki számára, aki újra kitölt egy tesztet. A legtöbb mérőeszköz mérési hibája elég nagy ahhoz, hogy a két tesztfelvétel közötti néhány pontos elmozdulás puszta zaj legyen. A valódi vonásváltozás évek alatt mutatkozik meg, a hibasávon jóval kívül eső elmozdulásként. Ezért alkalmatlan egyetlen ismételt felvétel a kimutatására, és ezért egy hónap különbséggel kapott pontszámok összevetése többnyire inkább a tesztről árul el valamit, mint Önről.
A következő értelmezés
Egy vonásra kapott pontszám azt írja le, hol áll Ön jelenleg, nem pedig rögzített tulajdonság. Elég stabil ahhoz, hogy érdemes legyen mérni, és elég változékony ahhoz, hogy öt év múlva újra megmérni már egy másik kérdés legyen, ne ugyanannak a megismétlése.
Tegye próbára
Egy dolog a mérésről olvasni. Más dolog látni a saját pontszámát a forrásával, a normamintájával és a korlátaival együtt. Ingyenes, regisztráció nem szükséges.
Olvasson tovább
- Tudományos-e az MBTI?Az őszinte válasz pontosabb egy egyszerű igennél vagy nemnél: a kérdőív meglehetősen jól megszerkesztett, ám az a típuselmélet, amelynek keretében az eredményeket közli, nem megalapozott. Ezt a két tényt rendszerint egyetlen érvvé mossák össze.
- Big Five és MBTI: mi a valódi különbségRészben ugyanazt mérik. A különbség nem abban rejlik, hogy mely vonásokat fedik le, hanem abban, hogy mit kezdenek a számokkal, és az egyik megoldás olyan információt dob el, amelyet a másik megőriz.
- A DISC személyiségteszt?A DISC a munkahelyi viselkedési stílust írja le, nem pedig a személyiség szerkezetét, és ezt a megbízhatóbb kiadói nyíltan ki is mondják. A probléma akkor kezdődik, amikor egy munkahelyi stílusprofilt úgy használnak, mintha magát a személyt mérné.
- Big Five és DISC: mire való az egyik és a másikNem ugyanannak a dolognak a versengő mérései. Az egyik a személyiség adatokból felépített strukturális modellje; a másik a munkahelyi stílusok facilitációra készült keretrendszere. Ha pontosság alapján hasonlítjuk össze őket, mindkettő lényegét elvétjük.
- Személyiség és temperamentum: mi a különbség?A temperamentum a biológiailag megalapozott nyersanyag, amely már csecsemőkorban megfigyelhető; a személyiség az, ami a tapasztalatok révén erre épülve fejlődik ki. A különbségtétel valós, a határ azonban elmosódottabb, mint ahogy azt a tankönyvek sugallják.
- Az introverzió ugyanaz, mint a félénkség?Nem, és ez a tévedés valódi kárt okoz. Az egyik egy preferencia arra vonatkozóan, hogyan használja fel az energiáját; a másik a megítéléstől való szorongás. Két külön vonásról van szó, amelyek véletlenül hasonlónak tűnő viselkedést eredményeznek.
- Mérhető-e az érzelmi intelligencia?Részben, és a válasz attól függ, hogy a kifejezés két nagyon különböző jelentése közül melyikre gondol. Az egyik képességként mérhető, a másik énképként. Általában mégis ugyanazként árulják őket.