Big Five és MBTI: mi a valódi különbség
Részben ugyanazt mérik. A különbség nem abban rejlik, hogy mely vonásokat fedik le, hanem abban, hogy mit kezdenek a számokkal, és az egyik megoldás olyan információt dob el, amelyet a másik megőriz.
A Big Five és az MBTI összehasonlítása többnyire a hitelességről szóló vitává alakul. Ez átsiklik egy érdekesebb tény felett: a négy dimenzióból háromban a két mérőeszköz felismerhetően átfedő területet mér. Ami elválasztja őket, az az, hogy mi történik utána a pontszámokkal.
Ahol átfednek
Az MBTI-t az ötfaktoros modellre leképező korrelációs vizsgálatok jelentős összefüggéseket találnak:
- Az extraverzió-introverzió szorosan megfelel a Big Five extraverziónak.
- Az érzékelés-intuíció jelentős mértékben megfelel a tapasztalatokra való nyitottságnak.
- A gondolkodás-érzés jelentős mértékben megfelel a barátságosságnak.
- Az ítélő-észlelő dimenzió jelentős mértékben megfelel a lelkiismeretességnek.
Négy dimenzió, négy megfelelés. Az MBTI tulajdonképpen az öt terület közül négyet mér, eltérő tételmegfogalmazással.
Ahol eltérnek
A hiányzó ötödik. Az MBTI-ben nincs a neuroticizmusnak megfelelő dimenzió, vagyis az érzelmi stabilitásnak, a szorongásra, ingerlékenységre és lehangoltságra való hajlamnak. Ez nem figyelmetlenség: Myers és Briggs a típust preferenciának tekintették, a neuroticizmusnak pedig nincs előnyösebb pólusa.
A kihagyás azért lényeges, mert a teljes személyiség-szakirodalomban a neuroticizmus a mentális egészség, a párkapcsolati elégedettség, a munkahelyi elégedettség és a testi egészség legkövetkezetesebb önálló előrejelzője. Egy mérőeszköz, amely kihagyja, éppen arról a vonásról hallgat, amelynek a legtöbb dokumentált következménye van.
Kategóriák kontra dimenziók. A Big Five öt folytonos pontszámot ad, mindegyiket egy eloszlásbeli helyzetként, megadott hibasávval. Az MBTI tizenhat típus egyikét adja eredményül.
Egy folytonos változó határértéknél történő kategorizálása információt dob el, és instabilitást gyárt. Két ember, akik ugyanazon a skálán 49, illetve 51 pontot érnek el, megkülönböztethetetlen; a típusrendszer mégis ellentétes betűket és eltérő négybetűs identitást rendel hozzájuk. Ez a mechanizmus áll az MBTI jól dokumentált újrafelvételi besorolási problémája mögött: a folytonos pontszámok meglehetősen stabilak, a kategorizálás az, ami elmozdul.
Bizonyítékalap. Az ötfaktoros modellt empirikusan, sok nyelvre kiterjedő lexikai vizsgálatokkal és faktorelemzéssel dolgozták ki, és négy évtizede függetlenül replikálják. Jung tipológiája klinikai megfigyelésből született, nem adatokból épült fel. Mindkettő megragadhat valami valósat; de csak az egyiket tesztelték úgy, ahogy a kérdés megkívánja.
Mire jó az egyik és a másik
Az MBTI valódi erőssége a facilitációs eszköz szerepe. Közös, nem fenyegető szókincset ad egy csapatnak a munkastílusbeli különbségekhez, és egyik típus sem rossz típus. A facilitátorok ezt hasznosnak találják, és ez a hasznosság valós, függetlenül attól, hogy a típusok természetes kategóriák-e.
A Big Five erőssége a mérés. Ha olyan pontszámot szeretne, amelyet egy normamintához hasonlíthat, amelynek a hibáját meg tudja adni, és amelynek az eredményekkel való kapcsolatát utána tudja nézni, akkor ezt az ötfaktoros modell nyújtja.
Azok a felhasználások okoznak gondot, amelyek kölcsönveszik az MBTI közérthetőségét, majd az eredményt mérésként kezelik: felvétel, előléptetés, csapatba sorolás, pályairány. A kiadó éppen ezek ellen tanácsol, és a bizonyítékok a kiadót támasztják alá.
Ha közvetlenül szeretné látni a különbséget
Az összehasonlítás akkor válik kézzelfoghatóvá, ha kitölt egy Big Five mérőeszközt, és megnézi, mit ad a jelentés: címke helyett öt folytonos pontszámot, megnevezett referenciapopulációt, és kifejezett leírást arról, mennyivel térhet el a szám. A katalógus Big Five tesztjei megnevezik az általuk megvalósított publikált mérőeszközt, annak szerzőit és évét, vagyis azokat az információkat, amelyekkel mindezt Ön is ellenőrizheti.
Tegye próbára
Egy dolog a mérésről olvasni. Más dolog látni a saját pontszámát a forrásával, a normamintájával és a korlátaival együtt. Ingyenes, regisztráció nem szükséges.
Olvasson tovább
- Tudományos-e az MBTI?Az őszinte válasz pontosabb egy egyszerű igennél vagy nemnél: a kérdőív meglehetősen jól megszerkesztett, ám az a típuselmélet, amelynek keretében az eredményeket közli, nem megalapozott. Ezt a két tényt rendszerint egyetlen érvvé mossák össze.
- A DISC személyiségteszt?A DISC a munkahelyi viselkedési stílust írja le, nem pedig a személyiség szerkezetét, és ezt a megbízhatóbb kiadói nyíltan ki is mondják. A probléma akkor kezdődik, amikor egy munkahelyi stílusprofilt úgy használnak, mintha magát a személyt mérné.
- Big Five és DISC: mire való az egyik és a másikNem ugyanannak a dolognak a versengő mérései. Az egyik a személyiség adatokból felépített strukturális modellje; a másik a munkahelyi stílusok facilitációra készült keretrendszere. Ha pontosság alapján hasonlítjuk össze őket, mindkettő lényegét elvétjük.
- Személyiség és temperamentum: mi a különbség?A temperamentum a biológiailag megalapozott nyersanyag, amely már csecsemőkorban megfigyelhető; a személyiség az, ami a tapasztalatok révén erre épülve fejlődik ki. A különbségtétel valós, a határ azonban elmosódottabb, mint ahogy azt a tankönyvek sugallják.
- Változik-e a személyiség az élet során?Igen, olyan irányban, amelyet a legtöbben megnyugtatónak találnak, és lassabban, mint ahogy az önsegítő irodalom ígéri. Mind a változásra, mind annak ütemére szokatlanul jó bizonyítékok állnak rendelkezésre.
- Az introverzió ugyanaz, mint a félénkség?Nem, és ez a tévedés valódi kárt okoz. Az egyik egy preferencia arra vonatkozóan, hogyan használja fel az energiáját; a másik a megítéléstől való szorongás. Két külön vonásról van szó, amelyek véletlenül hasonlónak tűnő viselkedést eredményeznek.
- Mérhető-e az érzelmi intelligencia?Részben, és a válasz attól függ, hogy a kifejezés két nagyon különböző jelentése közül melyikre gondol. Az egyik képességként mérhető, a másik énképként. Általában mégis ugyanazként árulják őket.