noesisnoesis
Hogyan működik a mérés

Mi a Cronbach-alfa, és mi nem

A pszichológiai tesztelés leggyakrabban közölt statisztikai mutatója, és egyben a leggyakrabban félreértett is. Az alfa nem árulja el, hogy egy skála egydimenziós-e, és a magas érték gyakran inkább tünet, mint erény.

A Cronbach-alfa a belső konzisztencia együtthatója: azt mutatja meg, hogy egy skála tételei milyen mértékben korrelálnak egymással. Az 1951-ben publikált mutató a leggyakrabban közölt pszichometriai statisztika, elterjedtsége azonban messze túlnőtt a hasznosságán.

Az alfa értéke 0 és 1 között mozog, és két tényező határozza meg: a tételek közötti átlagos korreláció és a tételek száma. A félreértések többsége ebből a második függésből ered.

Mit nem jelent a magas alfa

Nem jelenti azt, hogy a skála egyetlen dolgot mér. Ez a leggyakoribb tévedés. Az alfa két vagy három különálló faktort tartalmazó skála esetén is lehet magas, feltéve, hogy a tételek összességében elég erősen korrelálnak. Az egydimenziósságot faktorelemzéssel kell igazolni; az alfa erre nem alkalmas, és soha nem is erre szánták.

Nem jelenti azt, hogy a skála érvényes. Az alfa semmit sem árul el arról, hogy a tételek mit mérnek. Húsz, a cipőméretre vonatkozó kérdés kiváló belső konzisztenciát mutatna, miközben bármely pszichológiai jellemző méréseként nulla lenne az érvényessége.

Nem jelenti azt, hogy a skála jó. Mivel az alfa a tételek számával nő, egy közepes minőségű tételekből álló hosszú skála magasabb értéket ér el, mint egy kiváló tételekből álló rövid skála. Egy negyventételes skála 0,2-es átlagos tételközi korreláció mellett is 0,90 fölé kerül.

A nagyon magas alfa gyakran figyelmeztető jel. Nagyjából 0,95 fölött a tételek általában egymás közeli átfogalmazásai. Ez a konzisztenciát a konstruktum lefedettségének rovására növeli: a skála egyetlen szűk aspektust mér nagyon pontosan, a konstruktum többi részét pedig figyelmen kívül hagyja. Ezt nevezik attenuációs paradoxonnak, és ez az oka annak, hogy a nagyobb konzisztencia nem mindig jobb.

Milyen feltevésekre épül

Az alfa egy meghatározott feltevés mellett a megbízhatóság alsó becslése: ez a tau-ekvivalencia, vagyis hogy minden tétel azonos mértékben járul hozzá a mögöttes vonáshoz. A valós skálák ezt szinte soha nem teljesítik. A tételek eltérő erősséggel töltenek a faktorra, és ilyenkor az alfa alábecsüli a megbízhatóságot.

A McDonald-féle omega elveti az azonos hozzájárulás feltevését, és a tényleges faktortöltésekből becsüli a megbízhatóságot. A módszertani szakemberek két évtizede javasolják az alfa helyett. A közlési gyakorlat lassan követi ezt, nagyrészt azért, mert az alfa minden statisztikai programban egyetlen sor, az omega viszont nem.

Értelmezés a gyakorlatban

Durva konvenciók: csoportokat összehasonlító kutatásban 0,70 vagy afölött elfogadható, alkalmazott felhasználásnál 0,80 vagy afölött, ahol pedig a pontszám egyéni döntést befolyásol, ott 0,90 vagy afölött. Ezeket tájékozódási pontként, ne határértékként kezelje: a szükséges szint attól függ, mekkora a tétje annak a döntésnek, amelyet a pontszám megalapoz.

A beszédesebb adatok általában ugyanazon tanulmány más részeiben találhatók. Az átlagos tételközi korreláció (a 0,15 és 0,50 közötti tartomány egészséges) megmutatja, hogy a magas alfa a tételek minőségéből vagy mennyiségéből fakad-e. A tételek száma ugyanezt a másik irányból mutatja meg. A teszt-reteszt megbízhatóság pedig olyasmit árul el, amire az alfa szerkezeténél fogva képtelen: hogy a pontszám ugyanannál a személynél stabil-e az idő múlásával.

Az a skála, amely csak az alfát közli, a megbízhatósági mutatók közül a legkönnyebben előállíthatót közölte, és azt, amelyen a legkönnyebb megfelelni.

Tegye próbára

Egy dolog a mérésről olvasni. Más dolog látni a saját pontszámát a forrásával, a normamintájával és a korlátaival együtt. Ingyenes, regisztráció nem szükséges.

Olvasson tovább

Mi a Cronbach-alfa, és mi nem | NOESIS